DE ÜGYES VAGY! MICSODA ŰRHAJÓ!!!

A kíváncsiság energiát termel — a biztosra törekvés energiát visz. A kíváncsiság felfedezőkedvet és új felismeréseket hoz, míg a megszokottra való igény elzárkózást eredményez. A kíváncsiság új kapcsolatok létrehozására sarkall, a már ismert keretek közt maradás viszont védekező attitűd kialakulásával jár együtt. Gondolkodtál valaha azon, hogy miért lóg rajtad a gyereked? Vajon mit lehetne tenni annak érdekében, hogy inkább öles léptekkel vágjon neki a felfedezésre váró új világnak — ahelyett hogy idegesen habozva beléd kapaszkodna?

Mikor egy szülő dicséri a gyermekét, hallhatod hangjában az örömöt. De fontos az is, hogy a gyerek mit érez, mikor ilyen reakciókat kap. A te gyereked hogyan áll egy-egy új kihívás elé? Visszahúzódik? Vagy felveszi a kesztyűt — és hajlandó kilépni a komfortzónájából? Paul Pahil írása.

Ha olyan visszajelzéseket adsz, mint ‘Ügyes vagy! Micsoda űrhajó!’ a dicsérettel nemhogy nem pozitív, hanem épp negatív hatást gyakorolhatsz a gyerekre. Az ilyen dicséretekkel elhalmozott gyerek látóköre idővel beszűkül és a következő kihívások elől hajlamos kitérni. Gondolkodtál valaha azon, hogy miért lóg rajtad a gyermeked? Vajon mit lehetne tenni annak érdekében, hogy inkább öles léptekkel vágjon neki a felfedezésre váró új világnak — ahelyett hogy idegesen habozva beléd kapaszkodna?

Az olyan reakciók mint „Szuper!” Csodás vagy!” vagy „Bravó! Menő vagy!” azt az érzést alakítják ki a gyerekben, hogy egyszerűen ilyennek született — és nincs szükség arra, hogy bármilyen félelmét legyőzze. Idővel ezek a túlzásba vitt, szuperlatívuszokban megfogalmazott visszajelzések elkezdik gátolni a gyerek fejlődését és kiteljesedését.

De akkor hogyan tovább? Mivel és hogyan tudjuk a gyerek félelmeit csökkenteni, és bátorítani, hogy megtegye azokat a lépéseket, amelyek valóban előreviszik?

Az egyik legegyszerűbb út, ha a visszajelzést személyesebbé tesszük, azzal, hogy énközlést használunk: „Büszke VAGYOK rád”. Ez jó módja annak, hogy változtass a szokásos reakcióidon. Kis lépés, de fontos: mert itt SAJÁT érzelmeidet osztod meg a gyerekkel.

De ezzel még nem jutottunk el a probléma gyökeréig. Merthogy mi is az?

Nézd onnan, hogy milyen szokások és jellemvonások kifejlesztése szolgálná a gyerek javát hosszútávon!

Például képzeld el, mit tehetnél, ha a gyereked mondjuk fél a szekrény mögött lakó szörnyektől — de kialakít magának valami technikát, hogy legyőzze ezt a rettegést. Gondolj arra hogy milyen viselkedésmódot látnál tőle szívesen a jövőben! És így dicsérd: “Nagyon bátor vagy, hogy a félelmek ellenére szembenéztél a szörnyekkel!” Az ilyen reakciók a valódi dicséretek, mert fejlődési lehetőséget adnak a gyereknek, mert motiválják, hogy bátrabb legyen — már akár rövid távon is.

Persze az is fontos, hogy a megfelelő időben kapjon ilyen reakciókat. Például: ha gyerek hall egy szójátékot, és az alapján maga is kitalál egyet, dicsérheted azzal, hogy “Igazán kreatív vagy! Látom, gyorsan tanulsz!” Szerinted hogy érezné magát a gyereked ha rendszeresen ilyen visszajelzéseket kaphatna?

Mi kell hozzá, hogy ilyen reakciókat adhass? A jelenlét. Hogy teljes mértékben, minden pillanatban jelen legyél, és folyamatosan, intenzíven érdeklődj a gyerek tevékenysége iránt. Merthogy egyetlen pillanat sem ismétlődik — sosem lehetsz még egyszer akkor és ott. Minden egyes alkalom, mikor a gyereknek sikerül valami: teljesen új. Egyedi. Különleges íz, unikális tapasztalat és saját jelentést hordoz. Épp ezért a kulcs: figyelni. Észrevenni. Olyan visszajelzést adni, amely pontosan illik a gyermek adott tevékenységéhez vagy viselkedéséhez.

A titok az, hogy éld át, érezd át — és így komolyan gondold azt, amit a gyerek fejlődéséről mondasz. Azt hiszem, hogy a valódi, hiteles dicséret felülemelkedik a mindennapi rohanáson — és nem érhetjük be helyette az automatikusan odavetett szuperlatívuszokkal, mint a “Hűűha, Aztaa!, Szuper! Menő! és Ügyes vagy” — mert ezek kontraproduktívak, hátráltatják a gyerek fejlődését és emellett még az energiáidat is elvesztegeted.

A legtöbb szülő és tanár nagyon rutinosan ad gyengeségeket hangsúlyozó, negatív visszajelzéseket — ezért a szülők egy része ezt a teljesen diszfunkcionális megközelítést másolja- másik részük pedig épp túldicsérettel próbálja ellensúlyozni ezeket a hozott mintákat. Pedig egyik viselkedés sem hozza azt az eredményt, amelyet a fejlődő gyermekednél látni szeretnél. A diszfunkcionális megközelítés aláássa a gyerek önbizalmát. Azt fogja érezni, hogy nem elég jó. És ugyanez a másik oldalon: aki a végletekig fokozza a gyerek túldicséretét és folyamatosan szuperlatívuszokkal árasztja el, szintén érzelmi nehézségeket idéz elő.

A lényeg a visszajelzés pontossága, nem pedig az eltúlzott visszajelzések halmozása. A kulcs: a mennyiség helyett a minőség. Az, hogy igazán mélyen átérezzük, amit mondunk és pontosan odaillő reakciót adjunk. Mint ahogy a fotós kivárja a legmegfelelőbb pillanatot — úgy érdemes a szülőnek is a csúcspontokat keresnie!

Mikor változik meg a gyermeked testbeszéde? Mikor tágul ki a pupillája, feszíti meg a hasát és lesz izgatott? Mikor ugrik magasabbra a hangszíne a szokásosnál? Mit csinál a gyerek ezekben a pillanatokban? Mi okozza ezt az örömöt? Ezek a megörökítésre termett tökéletes másodpercek? Lefotóznád ilyenkor?

Ezek azok a pillanatok, amikor a fontos visszajelzéseket — átéléssel és őszintén átérezve — kommunikálni érdemes. Mert ezzel segítheted a gyerek organikus fejlődését.

Nézzük meg a fotót, amit egy ilyen izgalmas pillanatban készítettél a gyerekedről! Próbáld meg összefoglalni, leírni ennek a másodpercnek a lényegét a saját szavaiddal. Gondold végig, hogy mesélnéd el a legjobb barátodnak? Határozd meg a gyereked azon három jellemvonását, amelyet ez kép visszaad! Mi van jelen a gyerekedből ezen a képen? Mi ez a varázslat ami a gyerekből árad?

Mikor a gyerekek a legjobb formájukban vannak, a kíváncsiságukat dolgoztatják! Minden gyerek határtalan kíváncsisággal születik és a kíváncsiság része annak az architektúrának, amely a jelentéssel teli, élvezetes és elkötelezett élet építéséhez elengedhetetlen. Ha megértjük ezt a motivációt, lehetővé válik számunkra, hogy jobbítsuk gyermekünk természetét. A kíváncsiság kapuján át eljuthatunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket a gyerekek igazán értékelnek és élveznek.

Mikor a gyermekeid aktiválják a kíváncsiságukat, lehetőségeket teremtenek, ahelyett, hogy a megszokotthoz való ragaszkodás lekorlátozná őket. A kíváncsiság energiát termel a gyerekben, míg, ha a már ismert kereteken belül igyekszik maradni: az energiája fogy. A kíváncsiság felfedezőkedvet és új felismeréseket hoz, míg a biztos iránti igény elzárkózást eredményez. A kíváncsiság új kapcsolatok létrehozására sarkall, a megszokotthoz való ragaszkodás viszont védekező attitűd kialakulásával jár együtt.

Végül: a kíváncsiság segít felfedezni, mire van a gyermekednek igazán szüksége — míg ha a már ismert kereteken belül maradsz, csak azt keresed, mi lehet a ”helyes”. Ennél fogva a kíváncsiság a gyerek fejlődésének motorja. Meglehet, hogy elfeledkeztél már milyen volt, mikor gyermekként kíváncsi voltál — de hidd el: a gyerekeidnek szükségük van a saját kíváncsiságukra a fejlődéshez!

Dr. Seligman és Dr. Peterson a tudomány módszereivel osztályozta az emberek főbb jellemvonásait. Rendszerüket az ókori filozófusok művei, vallásos szövegek és kortárs irodalmi művek alapján alakították ki.

A globális kutatás azt mutatja, hogy a kíváncsiság az öt fő jellemvonás egyike, amelyek az élettel való nagyfokú elégedettséggel, boldogsággal és az elkötelezett és örömteli élettel együtt járnak.

Kíváncsinak lenni erősen összefügg a hosszú élettel, azzal, hogy értelmet találj az életedben, a jó emberi kapcsolatokkal és az intelligenciával.

Most térjünk vissza a gyermekedről készült fotóhoz és értékeljük át : mi a három legfontosabb tulajdonság, ami átjön a képen? Azt jósolnám, hogy kíváncsiságot, kreativitást, reményt és a perspektíva érzését látod majd a gyereken, a tanulás szeretetét és lelkesedést. Ezek mind erősen korrelálnak a kíváncsisággal. Ezek azok a jellemvonások amelyeket látni szeretnél a gyermekedben rövid-, és hosszútávon is?

Amint tényleg valódi érdeklődéssel fordulsz a gyermekeid felé és te is ezeket a tulajdonságokat osztod meg velük, hamarosan észre fogsz venni új jellemvonásokat is. Már tudod, hogyan irányíthatod tudatosan ebbe az irányba a reakcióidat, mikor a gyermekeid a következő Lego mestermunkát építik meg — vagy az új űrhajójukat!

És végül: a folyamat, mikor visszajelzéseket adunk és kapunk tulajdonképpen párbeszéd, amely bátorít az ön-felfedezésre és a személyes elmélyülésre is mindabban, ami a gyereked számára fontos. Kezdd ma! Légy kíváncsi — és fedezd fel a legdrágább ajándékodat!